2015. május 3., vasárnap

EGY KAMASZ NAPLÓJÁBÓL

ANYA


Anya olykor sírva fakad egy filmen,
egy könyvön,
egy versen,
egy dalon,
egy semmiségen.
Miért érzem úgy,
hogy a saját életét siratja?


***


TALÁNY

Anya hol barátnő,
hol meg kapitány.
Nem tudok kiigazodni rajta.


***


ANYA

Anya szomorú.
Ilyenkor nem szólal meg,
mintha lebeszélte volna
az egyenlegét,
és most várja,
hogy feltöltsék.


***


PÁRBESZÉD

„Anyu,
emlékszel még
milyen voltál hetedikes korodban?
Te minden lányt
bírtál az osztályban?”

„Jaj, dehogy!
Krisztát kifejezetten utáltam.”
„Miért, milyen volt?”
„Tökéletes.
Karcsú.
Csinos.
Szép, sőt gyönyörű
és okos.
A legutolsó divat szerint öltözködött.
Én meg a nővéremtől örökölt
ruhákban jártam,
és ronda voltam.”

„Az kizárt dolog, anya!
Te nem lehettél ronda!
Mindenki azt mondja,
tökre úgy nézek ki,
mint te,
és én szép vagyok!”


***


FÉL HATTÓL

Fél hattól ne zavard anyát,
a mobilját kikapcsolja,
leveszi a kaputelefont.
Nézi a sorozatot,
az ötödik évadból
a százhatvanharmadik folytatást
teljes figyelemmel.

Ilyenkor
aláírja az ellenőrződben a beírást
és az egyeseket
úgy, hogy közben
le sem veszi a szemét
a képernyőről.


***


VISELJ EL

Viselj el engem
akkor is, ha elviselhetetlen vagyok,
és szeress
akkor is, ha nem vagyok szerethető,
ha még magamat sem tudom szeretni.
Ne szidj le,
ha újra meg újra elfelejtek valamit,
mert a szidásokat
nem felejtem el,
csak úgy teszek, mintha nem érdekelne.
Ne mondd, hogy csalódtál bennem,
mert épp eléggé fáj,
hogy én is folyton csalódom magamban.
Ne faggass,
mert akkor biztosan nem tudom elmondani,
amit nem tudok elmondani.
Ne utasíts rendre,
ne parancsolgass,
mert azzal megakadályozod,
hogy én parancsoljak magamnak.
Ne példálózz,
mert elveszed a kedvemet.

Legyél olyan velem,
amilyen akkor voltál,
amikor még nem születtem meg.
Emlékszel?
Te mesélted,
hogy csak vártál és szerettél,
figyelted, ahogy rugdalózom odabenn,
és elképzelted,
milyen jó lesz megölelni engem.

Mi lenne,
ha meg se próbálnál nevelni,
csak szeretnél engem
és örülnél, hogy vagyok?




ANYA NAPLÓJÁBÓL


MESE UTÁN


Pilláján hintáz az álom,
éjszakában úszik a lányom.
Két karja csöppnyi evező,
tíz ujja széttárt legyező.

Szemhéja mögött kristályvilág.
Nevén szólítja most egy virág.
Birodalmában a csodák
nőnek, akár a földből a fák.

Szél, te ne zúgj, motor ne berregj,
álomországba indult egy gyermek.
Vedd meleg karodba, éjszaka,
el ne tévedjen egymaga!






2015. május 2., szombat

ANCSA NAPLÓJÁBÓL


NAGYMAMA

Nagymama mindig rámér,
megvárja,
amíg a cipőmet befűzöm,
szalagot köt a hajamba,
együtt babázik velem,
és megkóstolja a homoktortámat.

Nem sürget,
ha elrontom a rajzot,
tízszer is tiszta lapot ad nekem,
hogy újrakezdjem.

Nagymamának van ideje
rengeteg,
fiatal korában eltette azt a sok időt
a kamrába
a szilvabefőttek, a bodzaszörpök
és a málnalekvárok közé
nekem - csakis nekem.




HA MAJD ÖREG LESZEK

Ha majd öreg leszek,
engem is nagymamának hívnak.
Rengeteg unokát szülök magamnak,
és reggeltől estig játszom velük.
Este az ágyukra ülök,
és addig mesélek nekik,
míg el nem alszom rajta.






ANCSA NAPLÓJÁBÓL

MESÉLJ RÓLAM!

Mesélj, anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj, anya,
Mesélj rólam!

Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam
vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?

Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?





MAGADRÓL IS MESÉLJ, ANYA!


Mesélj magadról is, anya!
Mondd el,
milyen volt,
amikor egészen kicsi voltál!
A legelején kezd,
és ne felejtsél ki semmit,
a fakanálbabát
és a papírhajót sem!
Meséld el a szánkót,
ami felborult veled,
és a kiskutyát is,
aki hazáig követett,
és ahogy a patakba
úszni tetted a köveket,
azt is mondd el,
hogy azt hitted,
a csempék mögött manók laknak,
és mutasd meg újra,
kérlek,
hogy meddig értél magadnak!






ANCSA NAPLÓJÁBÓL


KISLÁNY VAGYOK

Régen anya is kislány volt,
mielőtt anya lett belőle.
A nagymama is volt kislány,
bár erre már anya sem emlékszik,
Anya babázni szeretett kislánykorában,
a nagymama meg ugrókötelezni.
Ugróköteleztek a nagypapával,
s közben azt énekelték, hogy
piriferizolisári
piriferizolisári.

Kár, hogy ők hamarabb megnőttek,
mint én,
milyen jó lett volna együtt hárman
kislánynak lenni.




PETI NAPLÓJÁBÓL


Ha megnövök


Ha megnövök, elveszem anyát feleségül.
A piros ruháját veszi föl,
abban a legszebb.
Adok neki virágot és egy igazi
tengerimalacot.
Az esküvőnkön tejbegrízt eszünk
és fagyit,
utána hazarollerezünk.
Ha szót fogad, apa is elkísérhet.

Jól fogunk élni,
anya majd mesél,
én meg szelídítek neki egy vad oroszlánt.








2015. május 1., péntek



A HATPRÓBÁS VŐLEGÉNY
mesejáték
 szövegkönyv egy meseoperához








SZEREPLŐK:

Mesélő
Öreg király
Királylány
Hírnök
Fazekasinas
Özvegyasszony, a legény édesanyja








MESÉLŐ:
Túl az Üveghegyen egy nagy palotába’
élt az öreg király s vele egyszem lánya.


ÖREG KIRÁLY:
A kenyerem javát réges-rég megettem,
mint a madár, elszállt az idő fölöttem.
Mielőtt meghalnék, az a kívánságom,
menj férjhez, egyetlen, kedves, szép leányom,
ne maradjon árván szeretett országom:
koronám, trónusom a vejemnek szánom!
Már nekem elég lesz a régi karosszék,
abba beleülnék, benne megpihennék,
nem törődnék többé az ország bajával,
naphosszat játszanék kicsi unokákkal.


KIRÁLYLÁNY:
Kedves királyapám, kívánságát értem,
anyám emlékére én csak arra kérem:
hogy én választhassak majd magamnak férjet –
boldogságot másképp hogyan is reméljek?
Aki három próbát kiáll sikeresen,
azé lesz az ország, annak nyújtom kezem!


MESÉLŐ:
Rögvest kidobolják szerte a világba’
vőlegényt keres az öreg király lánya.


HÍRNÖK:
Figyelem, figyelem, közhírré tétetik:
a király lányának párja kerestetik,
övé lesz az ország, övé a korona,
és temérdek kincs, mit szem nem látott soha!
Három próba várja, aki jelentkezik,
ha nem teljesíti, a feje vétetik –
de ha mindegyiket sikerrel kiállja,
övé lesz az ország és a király lánya.


MESÉLŐ:
Jöttek királyfiak, grófok és hercegek,
kiállják a próbát – mind azzal hencegett…
Hogy fejüket vették, nem hencegtek többé,
némák és dermedtek maradtak örökké.
Szép lassan elfogytak grófok és hercegek,
bárók, uraságok, hájas miniszterek,
léhűtő talpnyalók, nemtelen nemesek,
ki három próbát bírt – nem volt egyetlenegy!


ÖREG KIRÁLY:
Hát pártában maradsz, én szépséges lányom?
Nincs kezedre méltó ezen a világon?


MESÉLŐ:
Az öreg király csak búsult, szomorkodott,
mert a jelentkezők száma fogyatkozott.
Eközben az ország eldugott sarkában
vidám munka folyt a Fazekas utcában,
hajnalban, mikor a nap kidugta fejét,
korongozni látott egy szorgalmas legényt,
agyagos a keze, és nótás a szája,
olyan korsót készít, mindenki csodálja!


FAZEKASINAS  (énekét a fiúk kórusa színesítheti):

Már én többet nem kapálok,
fazekasinasnak állok,

apró csuprokat csinálok,
abból kávéznak a lányok.

Apró csupor nagy a füle,
nem fér a babám kezébe,

a két fülét le kell vágni,
a rózsámtól el kell válni.


MESÉLŐ:
Szomorún hallgatja özvegy édesanyja,
s mi tagadás, a dalt, bizony megsiratja.


ÖZVEGYASSZONY:
Nem bánom azt, fiam, hogy nem maradsz paraszt,
hogy fazekas leszel, biz’ én helyeslem azt,
rózsádról énekelsz, kitől el kell válni –
pedig nincs is rózsád, meg kéne találni!
Akkor lennék nyugodt, lenne boldogságom,
ha látnám, hogy újra népes a családom:
dolgos, szép feleség, sok-sok kicsi gyerek –
békében hunynám le akkor a szememet!


FAZEKASINAS:
Jól van, édesanyám, tüstént el is megyek,
hogy magamhoz illő feleséget vegyek,
tudom is már, hol van, indulok is érte!


MESÉLŐ:
Örömkönnyek gyűltek az özvegy szemébe,
pedig nem is tudta, honnan tudta volna,
hová, merre vezet édes fia útja.
Felkereste ő a királyi palotát,
és megkopogtatta annak a kapuját:


FAZEKASINAS:
Felséges királyom, életem-halálom,
mit kihirdettetett, azt én megpróbálom.


ÖREG KIRÁLY:
Tetszel nekem, fiam, ezért gondold jól meg,
nehogy majd egy karón virítson a fejed!
Lányomnak az kell, ki három próbát kiáll,
csak az lesz a férje – és az lesz a király.


FAZEKASINAS:
Felséges királyom, ne féltse életem,
megvan a magamhoz való, éles eszem,
jöjjön a királylány, első próbát halljam,
tettben a bátorság, nem pedig szavakban!


KIRÁLYLÁNY:
Halljad hát, vakmerő! Az első, mit kérek,
bármit mondok is, ne változzon meg képed,
arcod legyen márvány, el ne mosolyodjon,
se düh ne torzítsa, de ne is ragyogjon.
Lássuk meg, hogy van-e önuralmad, kemény –
vagy csak hetvenkedtél, te vakmerő legény?!

(Körbejárja, ingerkedve énekel, csúfolódik a legénnyel, aki mozdulatlan arccal tűri.)
(A közismert legénycsúfoló egyik strófáját a népdalból vettem, a többit  magam írtam. Cs.P.)

Ezért a legényért nem adnék egy krajcárt,
Aki a lány előtt összehúzza magát.
Összehúzza magát, eltátja a száját,
Az ördög vinné el a málészájúját!

Ezért a legényért nem adnék egy garast,
Aki nem ismeri tyúkok közt a kakast.
Hiszen ha ismerné, kinyitná a száját,
Az ördög vinné el a málészájúját!

Ezért a legényért fabatkát sem adnék,
A világ kincséért véle sose laknék,
Hiszen egy szót sem szól, lenyelte bajuszát,
Az ördög vinné el a málészájúját!



ÖREG KIRÁLY:
Látod, lányom, látod, az arca sem rezdül,
a próbát kiállta, jó férj lesz még ebbül!



KIRÁLYLÁNY:
Az már igaz, apám, de ez csak az első!
Meglátjuk, mi lesz még, hisz hátravan kettő.
(A legényhez)
Önuralmad az van, lássuk az eszedet,
vajon megfejted-e fogós kérdésemet:

„Ajakamat csókolgatják,
Hátam nyolcan lapogatják.
Szellőztetnek sok ablakon,
Ezt szó nélkül nem hagyhatom:
Vagy sírok, vagy nevetek.
Ugyan bizony mi lehetek?”


FAZEKASINAS:
Nehezebbet sose kérdezz, királyleány! –
Hisz ez nem más, mint az én jó fafurulyám!
(előveszi a tarisznyájából, és eljátszik rajta egy dalt)


MESÉLŐ:
A király lányának megtetszett a legény,
mert kinek esze van, az nem lehet szegény,
s bár be nem vallotta, maga is kívánta,
bele ne bukjon a harmadik próbába.


KIRÁLYLÁNY:
Adj egy ajándékot, ez végső kérésem:
olyat, ami drága, de nem kapni pénzen,
különleges legyen a csomagolása,
ám el nem rejtheted dobozba, se zsákba,
kis ajándék legyen, mégis óriási –
lássam, képes vagy-e ezt mind megcsinálni?


MESÉLŐ:
Némán áll a legény, meg se moccan lába,
földbe gyökerezett – vagy tán palotába.
Azután megszólal…


FAZEKASINAS:
…Itt van az ajándék!
Mi legdrágább nekem, legyen tiéd, tessék!
Be nem csomagoltam, mégis el van rejtve,
bordák kosarába, ide a testembe!
Szívem az – bár kicsi, mégis a legnagyobb,
befogad életet, szerelmet, bánatot.


MESÉLŐ:
Megörül erre az öreg király lánya,
az arca s a szíve egyként borul lángba.
Örvend a király is, most már megnyugodhat,
rendezhet világra szóló lakodalmat.


ÖREG KIRÁLY:
Eszed is, szíved is helyén van, én látom,
tiéd lányom keze, s vele az országom!


MESÉLŐ:
Csakhogy – mi is történt - halljatok most csodát,
ily szavak hagyják el a legény ajakát:


FAZEKASINAS:
Nem addig a’! Nekem feleségnek az kell,
aki az én három próbámnak megfelel!
Butuska kis szépség nem való énhozzám,
vállalkozol-e rá, gyönyörű királylány?


MESÉLŐ:
Felhördül az udvar apraja és nagyja,
királylány e szégyent magán nem hagyhatja!
Egy fazekasinas hogyan is képzeli,
hogy a király lányát próba alá veti?!
De a szép királylány nyugodtan mosolyog,
mi tagadás, neki tetszik is a dolog.


KIRÁLYLÁNY:
Szívesen megteszem, bátor vagyok, merész,
ne félj, a fejemben nincs híjával az ész.
Váratlan fordulat, bizony, be kell valljam,
elő a próbákkal, sorold őket, halljam!


FAZEKASINAS:
Az első próbában azt mutasd meg nekem,
fontos erényed lesz mindig a türelem,
bármit mondjak is, a szemed se rebbenjen,
el sem is mosolyodj, ne nézz rám mérgesen!

(Körüljárja a királylányt, ingerkedve énekel neki, próbálja megnevettetni.)
Kökindai három lány
Összeveszett a gatyán:
Kettő fogi a szárát.
Harmadik a madzagját.

Odaugrik az öreg,
Hogy az övé az ülep:
Ülepemet nem hagyom,
Benne van a vagyonom!


FAZEKASINAS:
El se mosolyodott, lássunk valami mást,
folytassuk csúfolva tovább az ugratást!

Mán én is megházasodtam,
Hej, be rendes asszonyt kaptam!
Sej-haj, dínom-dánom;
Míg élek is, bánom,
Hogy megházasodtam!

Mióta a házhoz vettem,
Pokolnak lakója lettem.
Sej-haj…

Feleségem olyan tiszta:
Egyszer mosdik hét hónapba.
Sej-haj…

Reggel felkel nyolc órakor,
Feje olyan, mint egy bokor.
Sej-haj…

A szemében két nagy csipa,
Olyan, mint egy tajtékpipa.
Sej-haj…

Orra olyan, mint egy ököl,
Beleférne három köböl.
Sej-haj…

Nagy bóbitát visz a fején,
Olyan, mint egy riska tehén.
Sej-haj…

(A királylány rezzenéstelen arccal hallgatja.)


FAZEKASINAS:
A próbát megálltad, van türelmed elég,
úgy látom, nem leszel zsémbelő feleség.
Most pedig mutasd meg, hogy van elég eszed,
fejtsd hát meg, királylány, az én rejtvényemet:

„Erdőn megszülettem,
aztán megölettem,
halálom után én
éneklővé lettem.
Nevemet leírni
felettébb egyszerű,
nem kell hozzá más,
csupáncsak hat betű.”


MESÉLŐ:
Amint a királylány a rejtvényt hallgatja,
felcsillan a szeme, mosolyog az ajka:


KIRÁLYLÁNY
Megvan a megfejtés! Hiszen ez egyszerű!
Amire gondoltál, az biz’ a hegedű!
(előveszi a hegedűjét, és játszani kezd  rajta)


FAZEKASINAS:
Lányban én nem láttam még ilyen okosat,
hej pedig, királylány, hidd el, láttam sokat!
Kettőn túljutottál, most jön a harmadik,
ennél több próba már néked nem adatik.
Azt kérem, adj olyan ajándékot nekem,
mi megédesíti halálig életem,
ne vásárold boltban, de ne is piacon,
add nekem, de közben tiéd is maradjon!


MESÉLŐ:
A királylány hallgat, haját igazgatja,
a legény aggódik, hisz ő azt akarja:
a harmadik talányt is fejtse meg végre,
s legyen élte párja, édes felesége.
Nevet a királylány, mert átlát a szitán,
a fazekasinas titkolt aggodalmán.


KIRÁLYLÁNY:
Itt van, amit kértél, neked adom kezem,
mostantól a tiéd, s mégis marad nekem!


MESÉLŐ:
Hosszú életemben annyi mindent láttam,
aranyra, kincsekre sokszor rácsodáltam,
láttam sok-sok ármányt, hétpróbás gazembert,
láttam üveghegyet és végtelen tengert,
valóságos mesét s mesés valóságot,
de most olyat látok, mit senkise látott –
visszanyerte szívem az elveszett reményt,
a királylány nyert egy hatpróbás vőlegényt!
Három próbát adott, és kapott cserébe
ugyanannyit érte. Ugye, hogy megérte?


ÖREG KIRÁLY:
Fusson ezer hírnök szerte az országba’


FAZEKASINAS:
… s legalább ötven a Fazekas utcába!
Abban az utcában mindig szól az ének,
vége-hossza nincs ott a dalnak, zenének.


ÖREG KIRÁLY:
Hegyen-völgyön vigadalom,
kezdődjék a lakodalom!
Vendégem ma mindenki,
nem maradjon ki senki!

(Mindenki táncolni és énekelni kezd… „Gyertek menjünk vendégségbe…” vagy valami mást, lakodalmast, vidámat, boldog finálét.)



***






(A meseopera alapjául szolgáló verses mesét a Fazekas Utcai Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola felkérésére írtam. Az egyfelvonásos meseopera zenéjét Siklósi Kristóf szerezte, és 2014-ben nagy sikerrel mutatták be az iskola diákjai a Miskolci Nemzeti Színházban alma materük 50. éves jubileumán, ill. szabadtéri előadás keretében az Operafesztiválon.

Az ATV felvételén a 20. perctől kezdődően a szabadtéri előadás próbáiba, a youtube-on a színházi közvetítésbe pillanthat be a néző.)