2014. november 15., szombat

SZERELMEM, ÉDES ANYANYELVEM

Összehasonlító nyelvészet 
(rádiójelenet)

Arthur Sasse felvétele
– Kedves Hallgatóink! Bemutatom Önöknek dr. Pléh Pál professzort, az összehasonlító nyelvészet világhírű szaktekintélyét, aki több évtizede kötelezte el magát e tudomány mellett. Milyen nyelveket hasonlított össze ez idő alatt, Professzor úr?
–  Többek között az agvakaték, badaga, baszari, baszk, basza, bobo, bodo, bru, csaga, csipevéj, dinka, dzindza, epera, feketeláb, frafra, ga, halha, herero, huku, iszoko, jeh, kadara, kakcsikel, kanakuru, kekcsi, kokama, kukele, lali, lele, macsigenga, mbunda, mdundulu, mikmek, mimi, namnam, nyá, nyamvezi, nyiha, oromo, pkomo, popolok, szalampaszu, sziszala, tabaraszán, tampruszi, tigrinya, urhobo, vaszték, vidunda, zulu, zunyi nyelveket.
– Bámulatos! Úgy tudom, Professzor úr egy kis demonstrációval is készült…
– Ebben segítségemre lesznek a munkatársaim: az angol John Fielding és a francia Pierre Legrand.
– Bon jour!
– Good evening!
– Mindannyian nagy érdeklődéssel várjuk a demonstrációt. Bízom benne, hogy a rádióhallgatók is élvezni fogják, még akkor is, ha a látványban nem lehet részük.
– John és Pierre segítségével az angol és a francia nyelvet fogom összehasonlítani. Szilvuplé, Pierre, plíz, John!
(Pierre és John a nyelvüket kidugva mondják): – Qui…. Yes…
– Most a két nyelv formai hasonlóságait és eltéréseit állapítom meg. John, ha lehet, dugja ki jobban!
(John nyelvét kinyújtva): – Yeees…
– Jól látható, hogy az angol nyelv sima felszínű, kissé duzzadt, zömök, sötétvörös színű. A francia pedig – Pierre, kérem! – szemmel láthatóan eltér tőle: keskeny, hegyes végű, jóval izmosabb és fehér. Ha alaposabb vizsgálatnak vetjük alá – kérem, Pierre, mozgassa meg a musculus chondroglossusát! –, láthatjuk a finom, kefeszerű képletet a nyelven. Ez az ún. szőrösnyelv. A nyelvek általában így reagálnak a krónikus behatásokra.
– Iskolai tanulmányaim során szó esett a különböző nyelvtípusokról is. Mondana valamit ezekről, Professzor úr!
– A nyelveknek három alaptípusa van: agglutináló, flektáló és inkorporáló.
Az agglutináló, más néven ragasztó, tapasztó nyelvek – ilyen a magyar, japán, török, szuahéli – jellemzője, hogy könnyen ragad rájuk minden. Pl. egy szuahéli nyelvre jól ragad a pillanatragasztó, s így viszonylag nehezen mondható ki szuahéliül, hogy: mimi ninakupenda wewe, azaz szeretlek.
A flektáló nyelveket, mint a latin, görög, arab, hajlító nyelveknek is szoktuk nevezni, mert roppant hajlékonyak, U-alakúra lehet hajlítani őket. Pl. latinul így hangzik flektálva a „szeretlek” (U-alakúra formálja a nyelvét, úgy mondja): amo.
Inkorporáló, azaz bekebelező nyelvük van pl. az eszkimóknak, és az ausztrál bennszülötteknek.  Az ausztrál tivi nyelv képes bekebelezni egy teljes kengurucombot, s ezt úgy fejezi ki, hogy ngirruunthingapukani, ami magyarul annyit tesz: „folytattam az evést”.
Persze tiszta típusok a valóságban igen ritkán fordulnak elő, egy agglutináló nyelv, pl. a magyar képes flektálni (behajlítja a nyelvét, úgy folytatja) vagy inkorporálni ezt a pohár vizet.
– Köszönöm, Professzor úr érdekfeszítő előadását. Legközelebb dr. Monka János nyelvész tart előadást és gyakorlati bemutatót a nyelvművelésről.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése