2014. szeptember 7., vasárnap

Nulladik óra 


Egy héten kétszer nulladik óránk van.
Utálom a nulladik órát.
A nulladik órán
mindenki egy nagy nulla.
Annyit sem tudunk,
amennyit egyébként sem,
vagyis a tudásunk is egy nagy nulla.

A nulladik óránál
csak a nyolcadik óra rosszabb,
amit hulladik órának hívunk.
A nulladik órán mindenki nulla,
a hulladik órán mindenki hulla.
Akkorra már teljesen kikészülünk.

Nézzük az órát a tábla fölött,
a tekintetünkkel lökdössük
a percmutatót előre.

A negyvenötödik percben
már kómában vagyunk mind
– csak a kicsengetés hangjára
tér vissza belénk az élet.



(Megjelent a Falra hányt borsó c. kötetemben, 2014-ben, a Bíbor Kiadó gondozásában)