Miskolci limerickek 2. 

                                                                                                                        
                                                                           1.

Szoborból áll itt a Szemere,  

Szemere szeme rád merede.

Nézi, ahogy nézed,

fixíroz ő téged:

tegezni hogy vajon mered-e?

               2.

               Valaha itt élt az Ősember,  

               hegy volt már akkor itt, nem tenger,

                         csinált egy szakócát

                         és tette a dógát,

               azt mondta: „Jó ez a kis fegyver!”

3.

Híres a miskolci kocsonya: 

békának befagyott pocsolya.

Pislog is rémülten:

’Jaj, hogy mibe ültem?’ –

s hűvös lesz rögtön a modora.

        

            
      4.

       Ez itt a Szerelmesek hídja: 

       lakat a kiskulcsát itt hívja,

      csókot is itt adnak –

      de nem a lakatnak,

        aki meg annak, az megszívja!

(A limerick versformáról a Miskolci limerickek 1. részében írtam. A fotókért ezúttal is köszönetet mondok a Miskolc @ múltban facebook-csoportnak.)