Vissza

Az időben visszafelé megyek

és utak nyílnak, rengeteg

erdő nő körém.

Egyre tágul, egyre fényesebb,

a tárgyak színe élesebb,

oszlik a homály.

A visszafelé nyílt idő

a gyermekkorig egyre nő,

végül magába nyel.

Fodrozódik még életem,

ahogy körök a vizeken,

kavics, ha tóba hull.

(Megjelent a Liget 2013/4. számában)